Tudom mire gondoltok, hogy van vagy nincsen annyi rossz világon PS2-re, hogy kitartson halálomig. Bevallom, ebben nagy a konzolháborúban magam sem tudom igazán. De egy dolog biztos, ha egy játékon Midas logót látsz az kiégeti az agyadat. Tedd fel magadnak a gamer-i kérdést: next-gen vagy nem next-gen?

Mondtam már, hogy a Rockstar egy nagyon jó cég? Mert bizony az. Profik és ami még fontosabb, hogy jó játékokat csinálnak. Igaz, hogy a GTA szériával együtt jegyzi nevüket mindenki, de az a néhány program (Bully, RDR) amely nem e franchise-hoz köthető hiszem, hogy a mélyebb tartalmú játékot igénylők számára is jó szórakozást nyújthat. A The Warriors ékes példa erre.

Nyáron végre hozzájutottam a POP trilógia PS2-es verziójához. Magamat is megleptem a lelkesedéssel, hogy az első résztől kezdve akartam végigjátszani, de a skizofrénia már csak ilyen. Az már csak hab volt a tortán, hogy nemrég Yahtzee is éppen ezt a sorozatot pécézte ki kritikájában.

Van abban valami perverz, hogy ilyen bátran és szívesen ülök le filmek, rajzfilmek vagy sorozatok játékadaptációival játszani. PC-n tudatosan kerültem az ilyen marhaságokat, de úgy látszik így konzolon egy vállrándítással nyugtázom, hogy jöhet. Mi történik ha Tarantino kultfilmjének játékverzióját lepontozzák minden kritikában és senkinek nem tetszik? Akkor jövök én...

Ennyi jó játék után be kellett csúsznia valami másnak is. Igazándiból csak a bátorságomat szidhatom, mert azt hittem, hogy a Cryo által készített Dune pozitív csalódása után merhetek próbálkozni mással is tőlük. Én, a balga...

Az utóbbi években nem sokat játszottam PC-n, arra emlékszem csak, hogy az érettségim évében vetített Megtorló film játékverziójával egy évig szemeztem, míg végül rászántam magam. Akkor vagy ötször végigvittem egyhuzamban. Nem kis aggodalommal álltam a PS2-es verzió előtt. Hiszen az amúgy is "szép" emlékeim megszépülhettek annyira, hogy a legkisebb hibát is felnagyítsa szememben.

Amikor annak idején játékterembe jártam volt azoknak a délutánoknak hangulata, kissé részegen, többedmagaddal villódzó fények között tántorogtunk és ha volt miből szórtuk a fémpénzeinket a gépekbe, loccsant a vér, valaki leesett a motor szimulátorról, de röhögött és ez volt a lényeg.

Alig néhány napja néztem meg a Sergio Leone spagetti western trilógiát csakhogy hangulatba kerüljek egy ilyen alkotáshoz. Szerencsémre az alkotók is innen merítettek, úgyhogy jól elvoltunk ... ja, és van teszt is.

Amikor feltűnt ennek a játéknak a borítója egy ismert online árveréses oldalon nem túlzok ha azt mondom, szinte gondolkodás nélkül vettem meg. Ebben közrejátszott az igen kedvező ára és a tény, hogy nem találtam szinte semmit az interneten róla. Erre általában igen jó indok szokott lenni az, hogy a játék annyira, de annyira rossz, hogy szinte senki nem játszott vele vagy az, hogy egyszerűen a radar alatt maradt, hasonlóan egyik kedves játékomhoz a Sword of Etheriához, ami még mindig arra vár, hogy befejezzem.

Jóval előbb mint gondoltam volna végére értem Paul Muad'Dib virtuálisan megjelent történetének. Lényeg röviden: csúnya, rövid, játszhatatlan, bugos. Akiket érdekel, hogy ezen felül milyen még a játék az kattintson a továbbra.