Mondtam már, hogy a Rockstar egy nagyon jó cég? Mert bizony az. Profik és ami még fontosabb, hogy jó játékokat csinálnak. Igaz, hogy a GTA szériával együtt jegyzi nevüket mindenki, de az a néhány program (Bully, RDR) amely nem e franchise-hoz köthető hiszem, hogy a mélyebb tartalmú játékot igénylők számára is jó szórakozást nyújthat. A The Warriors ékes példa erre.

A filmfeldolgozásként érkező játékok ritkán jók, aminek egyik oka lehet az a rövid idő, ameddig a fellelkesített közönség még igényt tarthat a moziélményhez kapcsolódó játékra. Így ezek elsietett és összecsapott darabok szoktak lenni, tisztelet a kivételnek. Ezt a gondot a Rockstar annyival kerülte meg, hogy nem hajtotta magát halálra és szűk 30(!!!) év leforgása alatt készített egy játékot a The Warriors című filmhez. Ez persze nem biztos, hogy így volt, de az mégis példátlan, hogy ilyen korú művekhez készüljön interpretáció.

Magam bár előbb tettem szert a játékra, addig el sem kezdtem míg a filmet meg nem tekintettem. Utána elkezdeni a játékot döbbenetes érzés volt. A film jelenetei kockáról kockára ültették át, gondosan ügyelve a jelenetek filmszerűségére. Még ha a játék grafikája hagyna némi kívánnivalót napjainkban részletessége és igényessége köröket ver más városszimulátorokra, akár napjainkból is. Egészen a kezdő képsorok óriáskerekétől a befejezés tengerpartjáig minden kameraállás, minden esemény a helyén van ebben az eposzivá nyújtott történetben. Nyújtott?

Igen, hiszen a film eseményei talán soványak lettek volna egy ilyen kaliberű játék hátterének. Ahelyett hát, hogy a filmet átírva és történetét megspékelve újrafogalmaztak volna jeleneteket (néhol azt is tették bár) a filmet a játék tetőpontjára tették, az utolsó leghosszabb és legnehezebb pályának. Így aki végigviszi az utolsó pályáját a játéknak az gyakorlatilag végignézi a filmet, kb az időtartam is stimmel. A több, előtte való rész pedig a Warriors utcai banda létrejöttéről szól, tagjainak összeverődéséről és arról, hogyan vívnak ki maguknak nevet az utcán, foglalják el Coney Island-et és egyáltalán, hogyan élik mindennapjukat.

A játék egy része szabad területen játszódik. Coneyban teljesíthetünk kisebb feladatokat vagy fosztogathatunk két sztorit előrevivő küldetés között. Vagy gakorolhatunk, vagy számtalan minijátékban mérhetjük össze erőnket a társainkkal. Kedvencem a piramisjáték, amikor egy feltornyozott aútorncsok tetejéről kell lerugdalni a felmászó ellenfeleket és tartani a helyet amíg bírod. Igazi domination, beat em up módra. Mert valóban, a játék egy újkori beatemup, amilyennek annak lennie kell. Megspékelve ügyességi részekkel, kis taktikázással, lopakodással és egy olyan kooperatív móddal amit minden játék megirigyelhet. A játék bármelyik pontján társunkul szegődhet a második játékos tovább növelve az amúgy is frenetikus hangulatot. Vicces, hogy a játékot végigjátszva megjelenik egy videojáték a házunkban, amellyel játszva egy igazi 2-d beat-em-up-ot játszhatunk a 3ds karakterekkel végig, ugyanúgy akár ketten is mint a régi szép a Final Fight korszakban (abból is volt ám film, ha valaki emlékszik).

Ha keresnék sem találnék komolyabb hibát a programban a nehézség legyűrhető, különösen ha ketten vagyunk, a sztori a film ismerőinek (rajongóinak) érdekes és izgalmas, míg az újoncok arany tálon kapják megspékelve egy kurva jó játékkal az egészet. Fantasztikusan jók a pályák és az az utcai harcos hangulat, ami eddig minden hasonló játékból hiányzott is megvan. Betörünk egy kirakatot elragadjuk a cuccot és más sprintelünk is a zsernyákok elől kerítéseken, tetőkön át míg meg nem unják az üldözésünket. Rockstar, hell yeah!